2015. január 24.

Kritika #36 - Without shadow


Design: Kezdjük a fejléccel. A fejléc alapja tetszik, rejtélyes -amit én kimondottan szeretek- az egész egy kavalkád, ami zaklatottságot kelt, így illik a témához, a fontosabb részletek azonban mégis kivehetők belőle. Azonban vannak negatívumok is. Az elő a karakterek. A kivágásuk szép, azonban túl kicsik egy ekkora fejlécre.A másik, és jobban szembetűnő hiba a cím. A betűtípus szép, illik a fejlécre, azonban -akárcsak a szereplők- ez is túl kicsi. Sokkal de sokkal nagyobb betűkkel kéne ráírni, hiszen a cím meghatározó egy blog esetén. A lényeg, hogy feltűnő legyen és olvasható. Ez bár olvasható, de nem feltűnő. A fejlécnél javaslom, hogy a karaktereket és a címet szerkeszd/ szerkesztesd nagyobbra, és akkor rendben lesz. Az egyszerű szürke háttér a blognál nekem nagyon bejött. Nem túl sötét, illik a fejléchez és ami a legfontosabb: nem vonja el a figyelmet arról, amit olvasol. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy túlzsúfolt, csillivilli, kriksz-krakszos hátteret választanak maguknak, ami bizony nem tesz jót a történetnek, mert elvonhatja a figyelmet, bezavar a perifériába. A bordó csík is nagyon találó, ami elválasztja a lányeget a háttértől. A modulok elrendezése és külleme jó, a képes megoldások különösen tetszenek. A "Szereplők" oldal nagyon tetszett. A képek egységesek, illenek a designhoz és leírás is van. Ha a fejlécen elvégzed az apróbb módosításokat, egyetlen szavam nem lesz a design ellen.
9/10  

Történet: 
  • A történet leírása azonnal megfogott! Komolyan, teljesen Vörös pöttyös könyv szaga volt a történetnek, és ha valaki körbenéz a könyvgyűjteményen a szobámban, szinte csak ilyeneket talál. A következő amit megnéztem a "Szereplők" oldal volt. A leírásukban azonnal szemet szúrt az a bizonyos "faj"-dolog a különös elnevezésekkel (amik közül 2t értettem meg elsőre, mit takar). Ez önmagában máris még kíváncsibbá tett. A trailerek szintén fokozták az érdeklődésem(bár az első évadé kicsit nehézkesen indult be). 

Az előzmények után a tényleges történet: 
  • Első évad: Már az elején tele volt izgalmakkal, a 3. fejezet különösen sokkolt (nem fogok spoilerezni), olvasás közben már a körmeim rágtam (képletesen), hogy vajon mi lesz ebből. Az első pár fejezetben még nem igazán bontakozott ki a sztori fő irányvonala, témája, ám tetszett, hogy nem vágtál egyszerre a közepébe, mégis szinte minden fejezetben voltak elszórt utalások. Aztán a kilencedik fejezetben robbanásszerűen beindulnak az események. Végre kezdtünk belecsöppenni abba a másik világba, ami egyre inkább fokozta a kíváncsiságot. Arra azonban itt szeretném felhívni a figyelmed, hogy a 12. fejezet felétől más betűméretet használsz, és ez később más fejezeteknél is előfordul. Jó lenne ezt egységesíteni. Aztán az első évad 21. fejezetében hirtelen a szöveg háttere fehérre vált, ezt is jó lenne korrigálni. Visszatérve a történetre... A 14. fejezet hozta meg azt az átütést, amire vártam. Az a jelenet Rosenál nagyon jól fel lett építve, és rendkívül jól meg is lett fogalmazva, tényleg le a kalappal. Bár azt be kell vallanom, hogy az apa magyarázata nekem rettenetesen HP gyanús, viszont csak ez a kis része. Az különösen tetszett, hogy a főszereplő, Barbara, nem egy szélsőséges karakter. Nem lehet róla egyértelműen kijelenteni, hogy jó vagy rossz. Az olvasó van, hogy szimpatizál vele, és van, hogy elküldené melegebb éghajlatra. Amikor megláttam hogy azt a bizonyos unszimpatikus lányt Viviennek hívják, kínomban elröhögtem magam. Ez már nem az első blog ahol a nevem egy ilyen karaktert képviselt. Miért utálja mindenki ezt a nevet?  Bár ez nem von le a sztori értékéből semmit, csak gondoltam, megjegyzem. Attól a fejezettől kezdve az összes rész egyre izgalmasabb volt, így egyre több részt olvastam el egy nap, kíváncsian várva, hogy mi fog történni. Rettenetesen örültem, hogy az évad nem sablonos véget kapott. A befejezés igazán meghatóra sikeredett, de komolyan. Szerencsére olyan véget írtál neki, ami akár a tényleges végét is jelenthette volna, de magában hordozta a folytatás lehetőségét is. Mindenesetre én örültem a folytatásnak.
  • Második évad: A Bevezetőnél Martin szövege nagyon tetszett! Az viszont meglepett, hogy az első évad Epilógusával folytattad. Elvégre, ha az ember olvas egy több évados blogot, valószínűleg elolvassa az előzőt is, hiszen anélkül nem biztos, hogy összeáll a kép. AZONBAN ez nem jelenti azt, hogy rossz megoldás. Azzal a bevezető szöveggel előtte ugyanaz a szöveg teljesen más megvilágításba helyeződik. Az első fejezetben nem értettem, hogy egyszer úgy írtál arról, ami Mattel történt, mintha már egy hete lett volna, előtte viszont éppen akkor történt meg. Nem igazán állt össze itt a kép, mintha eltelt volna x idő, hogy a fejezetet gépelted, és elfelejtetted volna visszaolvasni, hogy stimmelnek-e a dolgok. Aztán Barbara szemszöge egyre jobban tetszett ahogy olvastam. Sok kreatív elemet fedeztem fel benne, habár azt el kell ismernem, hogy voltak olyanok is, amik emlékeztettek egy-egy könyvre/filmre, de elenyészően. Persze teljesen egyedi és korábban soha nem látott dologgal előrukkolni nem könnyű feladat, mondhatni szinte lehetetlen. Amíg ennyire elenyészően találok benne ilyen elemeket, addig nem is igazán fog zavarni. A próbák eléggé morbidok voltak, viszont nekem tetszett, szeretem az ilyen dolgokat, ráadásul rendkívül izgalmasra sikeredtek Nagyon tetszett ez a két szemszöges megoldás. Nem mindig szeretem a több szemszöges blogokat, mert sokszor elkövetik azt a hibát, hogy egy-egy eseményt ugyanúgy leírnak, csak a másik szemén keresztül, ami eléggé unalmassá tette a sztorit. Azonban nálad szerencsére ez nem így van, a két különböző szemszögtől sokkal inkább izgalmakkal teli történetet alkotsz. Tényleg minden fejezettel egyre feszültebbé válik a történet, így az olvasó már alig várja a folytatást. Minden elismerésem.
10*/10

Fogalmazás: Nagyon szépen fogalmazol. Különösen tetszik amilyen részletességgel leírod a dolgokat. Tényleg élvezhetően írsz, és jó olvasni. Azt is kimerem jelenteni, hogy szinte már költői, könyvként is szívesen olvasnám az írásaidat. Ehhez nincs is több mondanivalóm, a pontszám önmagáért beszél. Csak egy apróságot jegyeznék meg: "az agyam mintha szivacsból volna" kifejezést akkor használjuk, amikor mindent gyorsan magába szív, mint a szivacs a vizet, nem pedig amikor semmit sem fog fel az ember. Aprócska megjegyzés, ez nem von le semmit az eredményből. 
10/10

Helyesírás: Előre elnézést kérek a soron következő nyelvtan óráért, de magyar faktosként kötelességemnek érzem felhívni a figyelmed a szemet szúró hibákra. Kezdetnek kiemelnék egy szó, ami nekem szemet szúrt. Ez pedig a vágyol. Ez helyesen vágysz. Ezen kívül pedig megfigyeltem, hogy néha nem teszed ki az n betűt a szavak végére. Pl. "Nem akarok rosszban lenni veled." Aztán a másik, ami zavart az evvel szó. Ez helyesen: ezzel, az avval, pedig azzal. Olyan szó a magyar nyelvben NEM LÉTEZIK, hogy "evvel/avval" (bocsi a nagybetűért, de az "evvel/avval" szavakkal engem meg lehetne ölni). Arra szintén érdemes lenne odafigyelni, hogy a függőbeszédnél kérdőjel helyett pontot írj. Ilyen pl. Azt kérdezte, hogy vagy? Helyesen: Azt kérdezte, hogy vagy. Ha kimondod hangosan, akkor rájössz, hogy ez valójában kijelentő mondat nem pedig kérdő, mivel a mondat elejét vesszük figyelembe a modalitás eldöntésekor. Emlékezel, helyesen emlékszel. Pár típushibára hívom fel a figyelmed, amikre felfigyeltem: a "nehogy" szót egybe kell írni. Az is feltűnt, hogy sokszor külön írod a kötőszavakat pl meg villantotta helyesen: megvillantotta. Aztán egy újabb "evvel/avval" szintű kifejezés. Fran apukája szokta ezt mondani, aki holland, hogy "nem van" a "nincs" helyett. Azonban kétlem, hogy te külföldi lennél, aki csak tanulja a magyar nyelvet, így igazán tudhatnád, hogy nincs olyan, hogy "nem-e van". Ez helyesen nincs-e. Vannak olyan szavak, amiket külön írsz, pedig egybe kéne. Hiába értelmes külön-külön az összes, a "dehogyisnem" egybe van, nem úgy, hogy "de hogy is nem" A számokat kétezer fölött írjük kötőjellel, tehát a "negyven-öt" helyesen egybe van "negyvenöt". A második évad negyedik részében rengeteg elírással találkoztam. Mintha a mondat közepén megálltál volna pihenőt tartani, és amikor újrakezdted nem olvastad volna vissza. Hidd el, az átolvasás rengeteget segít a helyesírási hibák, elírások kiküszöbölésében. Sokszor az ige nem volt egyeztetve az alannyal, ez átolvasással szintén kiküszöbölhető.
Az elején még szinte nem is voltak hibák, aztán ahogy egyre jobban belemélyedtem a történetbe, annál több hibába botlottam, és fokozatosan vontam le magamban érte a pontokat. A rossz helyesírás rontja a történet élvezhetőségét. Hiába tudod szépen megfogalmazni a gondolataidat, ha ilyen sok hibával, sőt, ismétlődő hibával találja szembe magát az olvasó. Egy kérdés többször is felmerült bennem olvasás közben:
Hidd el, nagyon hasznos találmány, csak egy gombnyomás a bloggeren vagy Wordben, megéri, a legtöbb hibádat ki lehet vele szűrni. Az átolvasás is rengeteget segít. 

7/10

Egyediség: Hasonló bloggal még nem találkoztam, számomra teljesen egyedi, még ha itt-ott akadnak is benne filmre vagy könyvre emlékeztető elemek. Csak így tovább, és remélem még sok hasonlóan jó és egyedi történettel állsz elő a jövőben.

10*/10

Összesen: 46+2/50

Sajnálom, eléggé sokáig tartott megírni, elvégre 2 évados, és rengeteg rész van fent, ami jó. Nem túlzok, ha azt mondom, ez lett az eddigi leghosszabb kritikám. Bízom benne, hogy volt erőd végigolvasni. Remélem nem bántottalak meg semmivel, és megfogadod a tanácsaimat. Azt hiszem a kritikát alátámasztja a feliratkozók száma, melyhez szerény személyem is hozzájárul.:)

További sikeres blogolást!

Vivienn J.

2015. január 13.

Kritika #35 - Fix my heart



Mielőtt elkezdeném a kritikát, szeretnék hatalmas bocsánatot kérni a blog írójától, Aurától, és mindenki mástól, akit kritikámmal ennyire durván megvárakoztattam. Matektanárnőm szavait idézném:
Ilyet többet nem csinálok.

Design: A fejlécen (ami lehetne véleményem szerint picit szélesebb) vannak apró dolgok, amikről nem tudom, hogyan kerültek oda, de ez igazából nem lényeges. A blogod kinézete igényes, abszolút "olvasóbarát". Ezalatt azt értem, hogy könnyen megtalálok rajta mindent, és a színek kombinációja sem zavarja a szememet. Főleg a világos háttér és a sötét betűtípus illik össze. Egy apró hiba, ami igazából nem is hiba, csupán egy megjegyzés: az oldalmenük és a fejezetek címei angolul vannak, ami nekem kissé furcsa. Nem kell ezen feltétlenül változtatnod, csak azon olvasók kedvéért mondanám, akik esetleg nem beszélnek angolul, és emiatt nem igazán találják, amit keresnek. De, mint mondtam, maradat így, ha ez nem zavar senkit. Összességében a design tényleg rendben van.
9/10

Történet: Mindenféle túlzás nélkül azt mondhatom, hogy a legjobb blog, amit eddigi kritizálnom kellett. Rettentően sajnálom, hogy amíg aktívabb voltál, nem tudtam megírni a kritikát, de így legalább több részt olvashattam el, haha. A blogodon lévő kis expozícióból sokan sejtik, hogy Ashlynn és Neymar összejön, blablabla, de ezt elegánsan oldottad meg. Tetszik a történet menete, ahogy a jelenlegi fejezetnél sem teljesen egyértelmű, hogy mi is van közöttük. Szívesen olvastam, remélem, a közeljövőben visszatérsz a bloghoz, és több fejezet is publikálásra, amiben megtudhatjuk Ashlynn és Neymar jövőjét, illetve érdekelnének a Norah, Gia, Messi -mellékszálak is. (Sajnos a 9. fejezetet én már nem tudtam elolvasni, mert levetted utólag.)



10/10

Fogalmazás: A fogalmazásmódod egyedi. A karaktereid könnyen megjegyezhetőek, sablonosnak ugyanakkor nem mondanám. A megjegyezhetőség valószínűleg az ütős párbeszédekből ered, néhol jókat nevettem rajta. Felix és a hallókészülékes poén igen nagy volt! Ami még nagyon tetszik, hogy nincs szükséged hosszú, bonyolult körmondatokra ahhoz, hogy szépen leírj egy helyzetet, miért hatalmas pluszpont! Főleg azt szeretném kiemelni, mikor a kórház intenzív osztályáról írtad, hogy nem tudni, ki ébred fel az éjszaka után, és ki nem. Ez engem rendkívül megfogott.
Ugyanakkor, biztosan változik, fejlődik még a fogalmazásmódod, fejezetről-fejezetre.
9/10

Helyesírás: Itt akaratlanul is belebotlottam néhány hibába.
A Felixxel, helyesen Felixszel lenne. Igen, tudom, ez így igen rondán néz ki, de azért így van, mert az "iksz"-ből az sz-t ejted utoljára, így a -vel ahhoz a hanghoz hasonul. Nyelvtanóra letudva.
"Lécci! Csak ma este!" - Értem én, hogy Gia stílusa ilyen, de akkor is jobb lett volna, ha Légyszi-ként idézed a szavait.
- Jó napot kívánok, Mr. Griffiths! Ashlynn Allen vagyok, és a takarítói állásra jelentkeznék.
A vesszőhibák előfordultak azért, nem durván, ezt a mondatot egyébként is a köszönés illedelmesebbé tétele miatt írtam ide ki.
7/10



Egyediség: A 2014-es foci vb óta rengeteg Neymaros történet kering a blogspoton, illetve a beteg kistesó sem a legegyedibb ötletek közé tartozik, így remélem, nem baj, ha erre nem adok max. pontot. Ugyanakkor ez nem stílustalan és elcsépelt, mint a legtöbb közülük. Remélem, hogy a blogspot fejezet-törlése után (ha tudnád, az előző történetes blogomon mennyiszer fordult elő velem ez...) erőt veszel magadon, és folytatod, mert megérné! 
8/10

Összesen: 43/50

Gratulálok, csak így tovább! (Feliratkoztam)
Fran Fisher

2015. január 6.

Kritika #34 - Jégszív


Design: A blog külseje nagyon egyszerű. Ez alapjában nem lenne baj, csak nem olyan figyelemfelkeltő. A fejlécen sincs semmi extra, egy animéből vett képre rá van rakva a rajz és a cím, és kész is...A fejléc esetleg az anime és manga kedvelőket foghatja meg, első ránézésre. Én például ilyen vagyok, így egy fokkal jobban állok hozzá, ezzel az a baj, hogy nem olyan nagy ez a réteg. Összességében, ha ragaszkodni akarsz ehhez a stílushoz-ami nem baj-, akkor is javasolnék egy design átalakítást. 
4/10

Történet: A prológus önmagában nem volt olyan rossz, tetszett a stílusa, azonban maga a történet már egy átlagos gimis-szerelmes történetet sugall. Aztán jött az első fejezet. Az eleje egy tipikus gimis blog sablon. Aztán ott volt az a napló, amit szintén rengeteg helyen látni, itt hoznám példának a Magyarországon jelenleg talán legismertebb példát: Szent Johanna Gimi. Eddig nem sok fordulatot tapasztaltam benne, sajnos nekem még így a 11. fejezetnél is elég sablonosnak tűnik. 
6/10

Fogalmazás: Szürke szemei kiemelték tekintetét? Ez a mondat teljesen értelmetlen szerintem. A második részben az az Ádám név megzavart. Ha az eddigi nevek, úgy ahogy külföldiek voltak, vagy legalábbis azok is lehettek (a Castiel biztosan külföldi), akkor ne vigyél bele magyar nevet, vagy legalább úgy írd, hogy Adam, hogy valamennyire passzoljon a többihez. A vegyes nevek nem jók, kivéve az, akinek a neve eltérő (pl. külföldi helyett magyar), akkor meg is van említve, hogy külföldi. Ezen kívül még a sok "hehe" zavaró. Ha nevetnek a karakterek, akkor azt ne így jelezd, hanem a mondat után elbeszélésként/írói megjegyzésként írd le. Egyszerű fogalmazási stílusod van, ami egyáltalán nem zavaró, viszont nem emeli a blog színvonalát.
6/10

Helyesírás: Apróbb hibákat, elírásokat leszámítva komolyabb hibákkal nem találkoztam.
9/10

Egyediség: Mint azt már említettem számomra ez egy tipikus gimis-szerelmes történetnek tűnik. Sajnálom, de ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, remélem, ezen a jövőben tudsz változtatni vagy legalább megcsavarni a szálakat a történetben.
5/10

Összesen: 30/50

Sajnálom, hogy ilyen későn érkezett a kritika, és remélem nem bántottalak meg semmivel, hiszen nem az volt a célom. Bízom benne, hogy a jövőben színesíteni tudod a blogod, és megfogadod a tanácsaimat.

További kellemes blogolást!

Vivienn J.

2015. január 3.

Elmaradások...

Sziasztok!

Mielőtt belekezdenék szeretnék az IC csapat nevében sikerekben és blogolásban gazdag, boldog új évet kívánni! :)

Úgy gondoltam, ideje létrehozni ezt a bejegyzést, ugyanis elég rendesen el vagyunk maradva mind a hárman a kritikáinkkal, és megérdemlitek a magyarázatot.

Mind a hárman épp a gimnázium harmadik osztályában koptatjuk a padot, ami sokkal több nehézséggel jár, mint azt gondoltuk. A blogot nyáron nyitottuk, és továbbra sem áll szándékunkban lemondani róla. Csakhogy Frannal nyakunkon a kis érettségi, Bloom pedig a nyelvvizsgájára készül. Ráadásul ez az év jelentősen beleszámít a továbbtanulásba, tehát hajtanunk kell a suliban is. Így nyilván érthető, hogy azt a kevéske szabadidőnket ami van, a családunknak és a barátainknak tartogatjuk, emellett pedig a saját blogunkat írjuk. Természetesen amint vége ennek a stresszes időszaknak, ismét gőzerővel vetjük bele magunk a kritika írásba! Nem felejtettük el sem a blogot, sem Benneteket, akik kíváncsiak vagytok a véleményünkre.

Kérünk Benneteket, legyetek türelmesek, hamarosan újult erővel és kritikákkal térünk vissza!

Ezer csók és ölelés:
Vivienn J.
Fran Fisher
Bloom